Mandala

Régen, írtam már az 1990-es Nagykovácsi Freinet táborról, és  többek közt az  abban  szereplő  mandala készítő  kisműhelyben  szerzett  élményeimről / tapasztalataimról/ az életemben később betöltött szerepéről.
Most, e  műhely jó másfél évtizeddel későbbi hatásáról szól  írásom.
 
Amikor Budapesten  kezdtem dolgozni 2000-ben , a beszélgető körök továbbvitele és a mandalák  színezése, készítése volt az a két elem, amit  első körben tovább tudtam  vinni  Freinet-es "múltamból". Később a többi elem is  bekerült (újság, nyomda, szabadszöveg. életünk könyve, s persze magának a  pedagógiának a szemlélete , mert azt  viszi magában  az ember tovább egy életen át, bárhova is kerüljön)
 
A mandalázás  új iskolámban később széles körben  elterjedt és majd minden  alsós pedagógus, de főleg asszisztens kollégám alkalmazta  kiváló nyugtató hatása  miatt.

A mandalázás természetesen nem Freinet pedagógiai elem. A kapcsolat csupán annyi , hogy én a Nagykovácsi Freinet  táborban ismertem meg  egy  német kolléganő  délutáni kisműhelyében.
A mandala készítés a világ minden táján ismert, s az emberiség  történetével csaknem egyidős. A természeti népeknél épp úgy  felfedezhető, mint  a katedrálisok  magas tornyain. A Távol-kelettől- dél Amerikáig Afrikán és az északi -déli tájakon keresztül-kasul  szeli a Föld golyót. Tulajdonképpen életünk része.

 Akkor  1990-ben azonban teljesen új  dolognak számított, s  csak jó  egy évtized  múlva  terjedt el, hétköznapi szinten is   nálunk. Ma már  bármelyik  könyvesboltban, de olyan áruházakban is ahol gyerekeknek színezős könyveket tartanak találkozhatunk vele.

Én azonban  a saját készítésű mandalákat  "vittem be" a gyerekek mindennapjaiba.
Az alábbi mandala dekorgumi formákkal készült, s  a környezetismeret  tananyag  szerves  részét képezte.

Első évfolyamon tananyag az évszakok . Sokféle  gyakorlat, feladat kell ahhoz, hogy mindenkiben rögzüljön, biztos tudása  váljon a  hónapok és az évszakok  kapcsolata, hiszen  automatikusan a  január, február, március, április......sor megtanítása sem egy  egyszerű dolog.  Majd a  hónapok évszakokra  tagolása - azaz  ezen hónapok  évszakok szerinti csoportosítása és megtanulása - kihívás egy elsős  gyerek számára. Apróságnak tűnik, de  aki tanította már első osztályban ezt a témakört  tudja, hogy  mennyi  energiát kell befektetni az elsajáttítatásába.
S van ok ünneplésre, mikor  egy  20-25 fő osztály minden tagja tudja mindezt.

Egy ilyen ünnep volt a  évszak-mandalánk elkészítése is.

A gyerekek évszakok szerint alkottak  csoportot. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen  születettek csoportját. Megbeszéltük, hogy milyen  szimbólummal képviseltetik magukat a különböző évszakok a mandalán, majd  utána  következett a mandala dekorgumi nyomdával   való elkészítése. -a mi szintén saját  készítés- .

Ebben az osztályban  rajtam kívül senki sem született  tavasszal, így  egyedül képviseletem a kör közepén a tulipánokkal a tavaszt.
nyarat a különböző zöld levelek, valamint az eprek, cseresznyék, meggyek jelenítették meg a következő körben.
E fölött az őszi gyümölcsök és  színesebb őszi levelek  következtek.
Kis  fejtörést okozott, hogy a tél  hogyan jelenjen meg, hiszen akkor a növények pihennek. S mivel a  hóesés a tél  legalapvetőbb szimbóluma  a gyerekeknél, hó kristályokkal  keretezték be  a téli születésűek a mandulát. 

Tervezni sem lehetett  volna  jobban azt hiszem, de ez ott, abban az órában mindenféle különösebb  "előterv, kép" nélkül született meg, csupán a szóbeli megállapodások nyomán . S év végén ezt volt  a legnehezebb leszedni a  falról, oly mélyen kötődtünk hozzá mindannyian. Igazi  közös  munka - közös alkotás volt, mindenféle értelemben. S látványában  sugározta számunkra  folytonosan, hogy  mindannyian egyaránt fontosak  vagyunk az osztályban, - függetlenül a teljesítményektől, egyéni sikerektől, kudarcoktól - mert  bármelyikük nyomatát  kivennék a képből, ott  nagyon is látható, érezhető  hiány keletkezne.



Ugyanezen nyomdát  még abban az évben  az iskola napon, arra is felhasználtuk, hogy az iskola  minden  diákjával és  ott  lévő szülőjével   létrehozzunk egy közös  mandalát.

Nem volt  terv, irányítás, hogy ki  mit válasszon, és  hova  helyezze el a nyomatot a papíron. Mindenki szabadon dönthetett. - abban is, hogy hányszor   él a lehetőséggel.

Első pillantásra is  látszik, hogy így egy sokkal  "zaklatottabb, kuszább" mandala lett az eredmény. Viszont az első olyan közös mandala  volt amit szülők, gyerekek, pedagógusok   közösen hoztak létre..
Míg nyugdíjba nem  jöttem  minden  alkalommal elkészült egy -egy ilyen  közös   mandala az iskola napon.

A papír szalvétás  technika lett aztán később a "nyerő"



 
 

Ez az utolsó ilyen  közös iskolai mandalánk, melynek  létrejöttében már  átadtam a staféta botot kollégámnak  aki  előre  megtervezte a mintát,  s felrajzolta a lapra.  A kitöltés azonban a gyerekek, szülők, pedagógusok  közös  munkája   maradt  változatlanul , a több mint 1 méter átmérőjű  lapon. ( A Mennyek királynőjének  rózsaablaka nyomán -Párizs, Notre Dame- )

 
Mikor  elkészült ez az utolsó, közös mandala, tudtam már, hogy nyugdíjba fogok menni és ez az utolsó ilyen tevékenységem. Ekkor már az iskolában széles körben ismert és gyakran  használt dolog volt  a  mandala színezés más osztályokban is. A búcsú pillanatai visszatekintésre sarkalltak.

 Így visszagondolva, hogy a 20-22 évvel korábban   egyetlen  kisműhelyben szerezett ismeret, élmény, tapasztalat hatása milyen utat írt le a saját magam, sőt mások életére is kihatóan, egészen   megrázó. 
Ha sokat nem is tettem hozzá a magyar pedagógiához, ennek   az egyetlen mozzanatnak láttam jótékony hatását. Ami nagy öröm számomra, s ami egy  küldöldi Freinet-s kolléganő munkája nyomán  indult el bennem.

Belegondolva, hogy egyetlen  mozzanatnak milyen messzemenő következményei vannak  évek, évtizedek alatt, mindenképp súlyos érzés, a pedagógusi munka hatása terén.