Nagykovácsiban volt a tavaszi
Freinet tábor 1990-ben, s ott találkoztam először a MANDALA szóval, illetve azzal az
élménnyel amit egy mandala rajzolása, festése, színezése közben azóta sokszor
átéltem.
Marija -német kolléga- a tábor vége felé ajánlotta
kis műhelyében ezt a témát. A tábor zavartalan működésnek biztosítása lévén a
feladatom, alig jutott időm a műhelyekben való munkára, viszont minden nap meg
kellett új és új váratlan helyzetet, feladatot oldanom. Ettől már eléggé fáradt és
feszült voltam. S akkor egy hirtelen döntéssel elhatároztam, hogy a mandala
műhelyben részt veszek, mindent félretéve.
Így meghatározó és maradandó élményben volt részem. Hatása
azóta is tart.
Nem volt semmiféle magyarázat , ismertetés a MANDALA
fogalmáról, csak egy egyszerű kérés és egy szabály felállítása mentén
elkezdődött és tartott 2-3 órán keresztül a "munka", a mandalakészítés.
Kellemes , nyugtató lágy zene hallgatása közben kellett 2-2
résztvevőnek akik valamilyen szimpátia alapján, de szavak nélkül csak a
tekintetből választották vagy elfogatták egymást együtt festeniük.
Engem egy német kolléga választott, így ha akartam volna sem
tudtam volna beszélni, mert nem tudok sajnos németül Elkezdődött a közös munka.
Kaptunk egy kör alakú lapot (elég nagy volt kb 30-40cm átmérőjű)
kaptunk. Valamint festékeket tégelyekben, viszont ecsetet nem kaptunk, az ujjunkkal kellett festeni.
Nem volt téma,
nem lehetett szóban semmilyen információt átadni-kapni,
nem lehetett szóban semmilyen információt átadni-kapni,
halk, meditatív zene szólt, ebben kellett közösen létrehoznunk egy valamit erre a kör alakú
lapra.
Feszültségem az elején nemhogy csökkent volna hanem még
fokozódott, hiszen minden eddig ismert megoldása a megállapodásnak kiesett, s mégis
együtt kellett dolgoznunk. S akkor valahogy rájöttem, hogy nem feltétlen kell
alkalmazkodnom, egyszerűen elkezdtem festeni pirossal és kékkel. Ami önmagamat is meglepett, mert a piros színt sosem szerettem
igazán.
S ahogy az ujjaimmal felkerültek a kacskaringós, erőteljes
formák, elkezdett belőlem elszállni a feszültség, indulat. Társam próbálta tompítani maga szinevel a hatást. Időnként rápillantva láttam rajta, hogy nem igazán erre számított, viszont a színek kiáradása belőlem egy idő után engem is csendesebbé, lágyabbá tett.
Egyre inkább képes lettem figyelni a társamra.
Elkészültünk - a nem valami esztétikus festménnyel- de akkor egy életre szóló élményt szereztem arról, hogy a
mandala készítés közvetlenül képes a feszültségek csökkentésére, a legbékésebb
módon. Anélkül, hogy azzal bárkit is megsértene, megbántana az ember.
Rögtön utána nekiálltunk egy másik mandala elkészítésének.
melyen már a nyugalom, az egymásra figyelésből adódó harmónia jelent meg, s
színeiben is a pasztell színek domináltak. A mai napig emlékszem erre a 2
élményre- Magam előtt látom akkori magamat, a két említett színt, a feszültséget, amivel indult , és a lecsendesedést amit okozott a festés. a második mandala festés nyugalmát, boldogságát.
Akkor elhatároztam, hogy ezt a munkámban is fogom
használni, s azóta bizony sok tanítványomnak adott már jó élményt a
mandalázás sokféle formája. Nem beszélve unokáimról, kiknek ez természetes dolog már.
Az alábbi mandala nagykovácsi kertünk mandalája. Lezáró mandala forma lett, öntudatlanul is, bár amikor nekifogtam nem gondolkodtam azon, hogy milyen formát kapjon, "csak" ragasztgattam egy nagy papírra a kertben termett gyümölcsök szalvéta képeit - mert meg akartam őrizni a kertet képi formában.
